A düh egyszerre lehet védelem is és fegyver is ellenünk. Ha jól van felhasználva eszközzé válik. Ha rosszul, mély pokolba taszítja az embert. Ha úgy veszem, a düh és a bosszúvágy az egónk szülte érzelem, amely sértett gyerekként, vagy fusztrált felnőttként engedi szabadjára a kívánságát a külvilág felé. Megbántottál hát most visszakapod - mondja ilyenkor a belső egónk  - Darabokra szedem az életed, és mindent ami számodra fontos.

A dühöm egy kétélű penge, ami hol megvéd, hol pedig szétcincál. De az igazság az, hogy nincs olyan ember, ki ne engedte volna már meg többször is, hogy a harag, amit a szégyen, az igazságtalanság, a sértett büszkeség a csalódottság generál, ne vette volna át az uralmat a józan esze felett és hajszolta bele olyan döntésekbe, amiket később megbánt.

A hideg düh: Jobban mondva a hideg bosszú olyan érzelem, amely párosul az inteligenciával, de nem viszi túlzásba az embert a döntései során. Megannyi tervezés és elemzés áll mögötte, törekedve arra, hogy a támadott személy a lehető legjobb módon lelkileg legyen szétszedve a folyamat során.

Emlékszem, mikor kezdetben viktor és én csatáztunk egymással a magam szélsőséges, irányíthatlan dühe vezérelt. Volt ordibálás, kiabálás, néha ajtócsapkodás is csak azért, hogy utána a dühtől remegve, a vesztes érzésével üljek az íróasztalhoz és próbáljak arra fókuszálni, amiért eredetileg odaültem. De aztán volt, hogy félredobva a tankönyveket, magam pattantam fel és ugrottam neki, hogy valahogy, de visszaadjam a kölcsönt.

Volt aztán egy kattanás, amikor a józan eszem vette át az irányítást és azt mondta itt volt vége. Volt egy nap, amikor este a konyhában ülve sírtam anyának, hogy gyengének és jelentéktelennek éreztem magam. A háttérben hallottam a gúnyos röhögést

Mindig gyenge maradsz!

Aznap éjjel döntötte el a belső elmém, hogy véget ért a hülyék játszmája. Mintha felkapcsolták volna a villanyt a fejemben. Dühösnek persze dühös voltam. De dühöt lassan már váltotta fel. Bosszúvágy. Mégpedig hideg bosszúvágy.

Háborút akarsz? Rendben. Megkeresem minden gyengepontod és ott szedlek szét darabokra ahol csak tehetem. Te ostoba vagy én okos. Senkiházi vagy hozzám képest. Egy utolsó kis senki, mert csak egy senki bántalmaz egy nála gyengébb tizenéves gyereket.

Onnantól kezdve kezdett fordulni a kocka. Voltak persze hullámvölgyek. Hormonoktól telve a kiabálásra kiabálással reagáltam, de egy idő után átvettem egy viselkedésformát. Rezzenéstelen arccal hallgattam végig minden sértést, minden bántó szót. Mikor véget ért a szitkok "áradata" csak felvontam a szemöldököm és ennyit kérdeztem

Komolyan csak erre vagy képes? Dühöngsz itt mint egy hülyegyerek, akinek semmi sem jó a világon. Mond csak, tényleg a 40-es éveidben jársz, vagy megmaradtál a 3 évesek szintjén?

Köpni-nyelni nem tudott a váltott reakcióra, de a keze ökölbe szorult. A belső hangom meg csak ennyit mondott:

Elkaptad

Nagyon régen voltak már e csaták, de sok részük megmaradt. Szándékosan hagyott tányér a mosogatóban. És bár behozta a szobámba és levágta az asztalomra én szó nélkül kivittem és visszaraktam a mosogatóba. Ártatlan arccal néztem ilyenkor és kérdeztem:

Legjobb tudomásom szerint most munkanélküli vagy nem? Bocsesz, de nekem dolgom van, tudod iskola és társai. Vagy ácsi várjunk egy kicsit. Csak nem lusta vagy, mint én? Henyélsz mint én mi? Tudod, az a szomorú igazság, hogy én valójában teszem a dolgom, míg te csak döglesz itthon. Szánalmas egy alak vagy. Egyszerűen nevetséges.

Utána olyan hangosan röhögtem, hogy azt hiszem azt a szomszédok is hallhatták. Szándékosan generált hangos röhögés, bele sűrítve minden lenézés és lekezelő hangsúly, amivel tudtam, hogy kiverem a biztosítékot minden embernél.

Visszaemlékezve és átgondolva tény és való, hogy az emberek egyszerűen nem tudnak ilyen visszavágással mit kezdeni, főleg ha a másik félről látszólag leperegnek a visszavágott lelki bántalmak.

• Ingyenélő dög vagy!
•  Ó tényleg? És te mi vagy? Az ingyenélők királya? Te élősködsz anyán de mindegy.
• Nem érdemled meg, hogy anyád szeressen!
• Na és te megérdemled, hogy a gyerekeid szeressenek? Mond csak, mi lesz a gyerekeiddel? Továbbra is hagyod őket éhezni? Nekem mindenem van, nekik viszont semmi. Az utcán fognak megrohadni, mert amint az anyjuk megtehetni kivágja őket a fenébe. Mond csak, milyen apa is vagy te?

Szokták mondani, a bosszú hidegen tálalva a legjobb. Ja. A hideg düh a legjobb fegyver. De a dühöt uralni kell. És van, amikor a düh nem más, mint egy teher az ember vállán. Amikor az elfojtott indulatok elszabadulnak nehéz őket utána visszafogni vagy uralni. Az aktuálisan feltámadt dühöt hagyni kell kipuffogni, elengedni. Mert utána a sértett egóból lesz a hideg józan ész, ami mérlegelni tud és fel képes mérni, valóban megéri-e darabokra cincálni egy embert vagy egy csoportot (Most vehetjük például a játékot) vagy inkább végig nézzük ahogy a saját döntéseik csapdájában darabokra esnek szét.